Amely minden lélegzetvételnél élettel tölti meg a szívet, s nem csak dacolni képes az elenyészés örök érvényű természeti törvényével, hanem fittyet hányva rá, megszabadít minden köteléktől, és újra és újra megújítja a virágzásunkat. Arra a diadalra gondolok, amit az emberi lélek képes aratni úgy az önzőség, mint a halál felett. Az igazi szerelem bizonyára az, amelynél az ember a nő első megpillantására már érzi, hogy imádja és meg tudna érte halni vagy bárhová utánamenni! Az igazi szerelem zálogot szívesen ad. Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták. A szerelmet a földöntúlról hozza magával az ember, ezért nevezik szentnek ezt az érzelmet. Bizony a földön csodaszámba megy az, ha valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy, akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül végig a világon.
Ezt pedig nagyrészt nekünk köszönheted. Hogy kik vagyunk? Ó, persze, majd' elfelejtettem. Engedd meg, hogy bemutassam magunkat: Szégyen, az öcsém, a démon a bal válladon. Szégyen a füledbe suttogja, hogy micsoda különc vagy; hogy nem vagy elég jó és sosem viszed majd semmire. Szégyen az, aki megutáltat magaddal. Félelem a jobb válladon ül. Ő a legidősebb testvérem, egyidős az élettel. Félelem ott van minden sötét sarokban. Ő az, aki nem engedi, hogy elmondd az érzéseid annak, akinek igazán szeretnéd; ugyanúgy ő az, aki folyton arra emlékeztet, hogy jobb meg sem próbálni, minthogy elbukj. Ő építteti meg veled a saját börtönöd. S hogy én ki vagyok? Én vagyok a legrosszabb mind közül, mégis barátként tekintesz rám. Hozzám fordulsz, mikor már semmi más nem maradt, mert én a szívedben élek. Arra kényszerítelek, hogy kitarts akkor is, mikor már minden szétesett körülötted. Én vagyok az, aki meghosszabbítja a szenvedésed. Üdvözlettel, Remény