Igen, az "ágyasok" ezt mondják, de úgy tűnik, hogy másokat nem hallgat meg Biden, és persze nem is kíváncsi arra, hogy például Ukrajna vezetői semmivel nem különbek, mint Moszkva urai, hacsak nem abban tűnnek ki, hogy nyelvük végtelen hosszú, és van gusztusuk használni is… Gerincben így azért mégis adódik különbség, csakhogy most Washington – mint eddig is! – a puhatestűekkel van! Csak még egy a végére; Biden szerint a nyugati demokráciák versenyben állnak az autoriter rendszerekkel. OK, értjük, hogy ez nem feltétlen földrajzi meghatározás, lehet például Japán is nyugati, ha egyszer az USA szövetségese, de a lényeg mégis a verseny! Verseny? Igen, így is nevezhetjük a hidegháborút…
Ha minden így marad, ahogy most állnak a dolgok, akkor nem. De ha változik a hozzáállás a jogalkotásban, a közéletben, akkor van remény arra, hogy hivatalosan is a szülője lehessek a gyermekemnek. Mert papíron egyelőre nem lehetünk mindketten a gyerek szülei. Az apa helyén nem szerepelhet a mi nevünk. Tehát ha megyek majd érte az óvodába vagy az iskolába, meghatalmazás kell hozzá, hogy elhozhassam, mert papíron sajnos semmi közöm nem lehet hozzá. Egyes politikusok azt állítják, ha egy meleg pár gyereket nevel, a gyermekük is homoszexuális lesz. Attól, hogy mi azonos neműek vagyunk, a gyermekünk nem lesz meleg. Minden rokonom hetero, én mégis meleg lettem. Szóval a politikusok gondolatmenete kicsit sántít. Mindez nem veszi el a kedveteket attól, hogy Magyarországon maradjatok? Nagyon szeretünk itt élni. Attól függetlenül, hogy micsoda gyűlöletkeltés folyik ellenünk. Abban reménykedem, hogy ez az uszító kampány nem jár sikerrel. Itt vásároltunk házat, ide köt a család, a barátok, a munkahelyünk.
Hogy került képbe Keresztes Tamás rendezőként? Imádom, szeretem, játszottam vele a Katonában, zseniális, tehetséges figurának tartom. Monodrámában megcsinálta az Egy őrült naplóját, ami óriási hatással volt rám. Ezért kértem fel őt rendezőnek. Azt gondoltam, ha mi ketten összedugjuk a fejünket, akkor abból valami izgalmas fog kisülni. Intim, sötét, belső teret kíván ez a darab, amit itt a múzeumkertben, kvázi szabadtéri előadásban nehéz volt létrehozni. Az érdi előadásban mi volt a legnagyobb kihívás? Jól látja, ez a darab szcenikailag nagyon sötét, koncentrált teret kíván. De itt még fél kilenckor is világos volt, és úgy éreztem, a közönség is zavarban van, nem volt meg a kellő intimitás, szirénázott a mentő, dübörgött valami esküvő a szomszédban, folyt a víz az ereszcsatornából. Szóval nem volt valami könnyű a koncentráció sem az én részemről, sem a közönség részéről. Nyilván az is közrejátszott, hogy ez még csak a harmadik előadás volt, még nem játszottam olyan sokat, hogy ezek a külső körülmények ne zavarjanak.