Főszerepet alakított többek között Kacsóh Pongrác János vitézében, Huszka Jenő Bob hercegében, Kálmán Imre Marica grófnőjében, Fényes Szabolcs operettjében Rigó Jancsit játszotta. Később feltűnt egy Broadway-musical hazai változatában is, a Makrancos hölgyet parafráló Cole Porter-darab, a Csókolj meg, Katám bonviván szerepében. Az elegáns megjelenésű, vonzó külsejű Sárdy János 1963-ban Érdemes művész címet kapott. Hat évvel később, 1969. március 9-én halt meg Budapesten. Mellszobrát, amelyet a Fővárosi Operettszínház előcsarnokában állították fel, Kisfaludi Strobl Zsigmond mintázta meg.
Lehár Ferenc kifejezetten Sárdynak írta "Az utam muzsikával járom" című dalt az egykori Cigányszerelem átdolgozásakor helyezte a partitúrába, és Garabonciás diák (1942) új címmel került a közönség elé. Operaénekesként kivívta a világhírű Otto Klemperer tiszteletét is, aki akkor volt a Budapesti Operaház zeneigazgatója. 1958-tól a Fővárosi Operettszínház tagja lett egészen haláláig. 62 esztendős korában érte a halál, emlékét a Budapesti Operettszínházban szobor, Hévízen emléktábla őrzi, és szülőfalujában emlékszoba várja a látogatóit a kultúrház emeletén. Kitüntetései: Érdemes Művész 1963. Korábbi adások >>>
– Fred Poldini Ede: Farsangi lakodalom – Kálmán Richard Strauss: Daphne – Leukippos Vincze: Budai kaland Ifj. Johann Strauss: A denevér – Orlovszky herceg, Eisenstein Ifj. Johann Strauss: A cigánybáró – Barinkay Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Dávid Filmjei [ szerkesztés] Játékfilmek [ szerkesztés] Te vagy a dal (1940) Magdolna (1941) Leányvásár (1941) Az utolsó dal (1942) Éjféli gyors (1942) Üzenet a Volga-partról (1942) Álomkeringő (1942) Rákóczi nótája (1943) Éjjeli zene (1943) Kalotaszegi Madonna (1943) Magyar kívánsághangverseny (1943) Késő (1943) Heten, mint a gonoszok (1943) Viharbrigád (1943) Fiú vagy lány? (1944) Szerelmes szívek (1944) Könnyű múzsa (1947) Örök melódiák (1947) Mágnás Miska (1949) Déryné (1951) Díszelőadás (1955) Tévéfilmek [ szerkesztés] Az idegen ember (1964) Színészmúzeum (1975 – portréfilm) Díjai [ szerkesztés] Érdemes művész (1963) Portré [ szerkesztés] Hogy volt?! – Sárdy János (2019) Jegyzetek [ szerkesztés] Irodalom [ szerkesztés] Abody Béla: Meghalt Sárdy János, in: Gyere velem operába!
Strauss: A cigánybáró, és még egy musicalben is fellépett (Fred – Porter: Csókolj meg, Katám). Első filmjét 1940-ben forgatta, a Te vagy a dal után pedig olyan alkotások következtek, mint az Utolsó dal, a Déryné, a Heten, mint a gonoszok, az Álomkeringő, a Rákóczi nótája, a Késő. 1940 és 1945 között 15 filmet készített, köztük volt a Mágnás Miska és a Leányvásár moziváltozata is. Többször vendégszerepelt külföldön is. 1963-ban érdemes művész kitüntetést kapott. 1969. március 9-én hunyt el Budapesten. Mellszobrát Kisfaludi Stróbl Zsigmond mintázta meg, és a Fővárosi Operettszínház előcsarnokában állították fel.
Sárdy János - Én, a pásztorok királya - YouTube
Becciu azt is közölte, hogy az időnként antiszemita gondolatokat megfogalmazó médiumnak vissza kellene vennie hangvételéből, s az egyház üzenetét hangoztató üzenetét kellene magáévá tennie. (Igaz, a vatikáni feddés után elbocsátották azt, aki az inkriminált szöveget elmondta. ) Szerző
Amíg a halvány búzavirágkék, indigókék anyagokból régen elsősorban a sváb lakosság hétköznapi ruháit varrták, ma inkább terítő, párnahuzat és függöny készül belőlük. A kékfestő textíliák ma is keresettek, a késztermékek nagy részét vendéglátóhelyek tulajdonosai vagy olyan magánszemélyek vásárolják fel, akik ezzel szeretnék díszíteni üzletüket, otthonukat, de egyre többen vannak, akik újra ruhákat varratnak belőle. Publikálás dátuma 2017. 05. 09. 18:18 A Momentum Mozgalom Európához tartozunk! jelmondattal meghirdetett demonstrációja május 1-jén - Fotó: Népszava/Molnár Ádám Megtagadta a Momentum által a Central European University (CEU) ügyében benyújtott népszavazási kérdések hitelesítését kedden a Nemzeti Választási Bizottság (NVB). A hat kérdést Kádár Barnabás, a Momentum elnökségi tagja magánszemélyként nyújtotta be a bizottsághoz hitelesítésre. A kérdések a felsőoktatási törvény módosítására és a CEU további működésére vonatkoztak. A bizottság határozataiban hivatkozott arra, hogy a kérdések nem egyértelműek, valamint a kifejezetten a CEU-ra vonatkozó kérdések hátrányosan érintenék a többi külföldi egyetemet.
Bár a széleskörű népszerűséget a film hozta meg Sárdy számára, pályája a Magyar Állami Operaházból indult és az Operettszínházban is jelentős sikereket ért el. Halálának 40. évfordulójára éppen ma emlékezünk. A prózai és zenés színpadokon egyaránt sikeres Sárdy János (szül. Nagykónyi, 1907. júl. 27. ) Pápán, tanítóképzőbeli tanulmányai alatt, a helyi Jókai Mór Színház előadásait látva döntötte el, színész lesz. A sors azonban előbb prózaibb szerepre osztotta: Dunaföldváron lett kántortanító, de a helyi, sőt a szekszárdi ünnepségeken és műkedvelő zenés előadásokon gyakran fellépett, hangját pedig magánúton képezte. Rózsahegyi Kálmán nem vette fel magániskolájába – azzal utasította el, hogy biztos állását ne hagyja el a bizonytalanért –, az Operaház korrepetitora, Palotai Árpád azonban hallva a remek alapanyagot, ingyen vállalta tanítását. Sárdyt 1936-ban ösztöndíjasként szerződtette az Operaház. A Pillangókisasszony császári tisztjeként debütált, ám néhány hónappal később megkapta Ottó szerepét a Bánk bánban.
Két év múlva a dalszínház rendes tagja lett, és bár több elsőrangú szerepben lépett föl (Dávid – Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok; Kálmán diák – Poldini: Farsangi lakodalom; Jacquino – Beethoven: Fidelio, Tamino – Mozart: A varázsfuvola; Almaviva – Rossini: A sevillai borbély; Pedrillo – Mozart: Szöktetés a szerájból; Orlovszky herceg – ifj. J. Strauss: A denevér; Edmond diák – Puccini: Manon Lescaut), a közönség leginkább a könnyebb hangvételű tenorszerepekben ünnepelte. 1942-től volt a Fővárosi Operettszínház vendégművésze, 1958-tól pedig átszerződött az Andrássy útról a Nagymező utcába. Főbb operettszerepei: Pottenstien Hatfaludy Ferenc gróf – Lehár: A mosoly országa; Bálint – Huszka J. : Mária főhadnagy; René – Lehár: Luxemburg grófja; Danilo – Lehár: A víg özvegy; Tom – Jacobi: Leányvásár; Nagyherceg – Jacobi: Sybill; Rigó Jancsi – Fényes: Rigó Jancsi; Plinchard – Hervé: Lili; Csínom Palkó – Farkas: Csínom Palkó; Ambrus – Vincze O. : Budai kaland; Török – Kálmán Marica grófnő; Páris – Offenbach: Szép Heléna; Kukorica Jancsi – Kacsóh: János vitéz; Barinkay – ifj.
Elhunyt Sárdi János nagynyárádi kékfestő, a Népművészet Mestere: az alkotót életének kilencvenhatodik évében vasárnap érte a halál - közölte a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ a honlapján. Sárdi János 1920-ban született Mohácson; apja órásmester volt. 1946-ban mestervizsgát tett Pécsen. 1947-ben nyitotta meg műhelyét a baranyai Nagynyárádon. Több rangos tárlat után - 1983-ban - önálló kiállítása volt Pápán. 1981-ben megkapta a Kiváló Munkáért Arany Fokozatú elismerést és a Népi Iparművész címet, kékfestő mesterségéért 1988-ban a Népművészet Mestere elismerést, 1994-ben a Művészeti Díjat, 2015-ben pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést. A azt is felidézte, hogy Sárdi János munkássága alapozta meg a Nagynyárádon évente megrendezett Országos Kékfestő Fesztivált is. Halála az egész magyarországi németségnek nagy veszteség - írták. A baranyai település önkormányzata korábban arról tájékoztatta az MTI-t, hogy Magyarországon már kevesebb mint fél tucatnyian gyakorolják az ősi német kékfestő mesterséget.