Tudja, de már úgyis mindegy. És épp ez a szép a The Last of Usban: nem mentjük meg a világot, mert a világ nem menthető meg. Csak emberek vagyunk, ahogy Joel és Ellie sem több elesett, gyenge, fáradt áldozatnál. Az életért való harcuk is csak ösztönös cselekvés, mindenki tudja, hogy előbb vagy utóbb, de ott hagyják a fogukat. Ezt persze nem fogjuk látni. Ahogy azt sem láttuk, mi történt Billel az után, hogy Joelék magukra hagyták. Az ember uralma után soha semmiben nem lehetünk biztosak többé. Ez a fajta bizonytalanság a The Last of Us legnagyobb erénye: a játék története végig két szereplő körül forog, csak arra vehetünk mérget, amit ők látnak, hallanak, megtapasztalnak. A többi csak sejtés, valószínűség, remény és álom -- amit természetesen annak rendje és módja szerint összetör a végkifejlet. Ami egyébként alaposan megosztott a játékosokat, sokan még mindig úgy gondolják, hogy Joel közbelépése a nagyobb cél abszolút szembe köpése. De vajon igazuk van? Ahhoz, hogy megválaszoljuk a megválaszolhatatlant, érdemes közelebbről szemügyre venni Joel karakterét.
A Naughty Dog remeke 5 esztendeje jelent meg, nem szólva az azóta napvilágot látott Left Behind kiegészítőről, és a The Last of Us Remasteredről, mely 2014-ben tetőtől talpig felújította a játékot PS4 konzolokra. Azonban a stúdió a mai napon ünnepli az Outbreak Day-t, vagyis a játékban az embereket szörnyetegekké változtató fertőzés kitörését, ami szeptember 26-ra esett, így azt gondoltuk megemlékezünk mi is róla egy rendhagyó írás formájában, hogy milyen is volt az első nagy találkozásunk Ellie-vel és Joellel PS3 konzolokon. Azt mondják, minden platformnak, minden konzolgenerációnak megvan a maga játéka, emblémája, ha úgy tetszik: az a program, amit évek, évtizedek múltán nem egyszerűen klasszikusként vagy mesterműként emlegetünk majd, hanem mint azt a játékot, amely egybeforrt az adott konzollal vagy éppenséggel egy egész játékosgenerációval. "Emlékszel a Metal Gear Solidra? Ez volt a PS1 legjobb játéka! " "Megvan a Dune 2? Hű, mással se játszottam a kilencvenes években! " Az előjelek és a megjelenéskor napvilágot látó lehengerlő kritikák azt sugallták, hogy a The Last of Us is egy ilyen játék lehet: a PlayStation 3, vagy akár az elmúlt tíz év legjobbja.
Ellie pedig, látva Joel tekintetében, hogy ő az utolsó szalmaszál, ami megóvja a lelki roncs férfit az őrülettől, inkább elintézi a témát egy "okéval", mert már úgyis mindegy, innen nincs visszaút. És ti mit gondoltok? "Oké? "
A 15 órás játék célja innentől annyi, hogy megtaláljuk a magukat tűzlegyeknek nevező túlélő csoportot, hátha ők kinyerik a lány véréből a gomba ellenszerét. Csakhogy a történet végére kiderül, hogy a tűzlegyek Ellie halála árán szeretnék megmenteni a világot, így Joel inkább végez velük, kiszabadítva az elkábított kislányt. A csavar: Ellie hajlandó lenne feláldozni magát másokért, és mivel Joel ezzel tisztában van, azt hazudja az autóban magához térő lánynak, hogy a tűzlegyek között is vannak immunis emberek, így ő sem különleges többé. A záró képsorok itt pont a játék világának végtelen reménytelenségét hivatottak reprezentálni: Ellie megkéri Joelt, hogy esküdjön meg az igazára, aki könnyes szemmel ugyan, de megteszi, majd hallunk egy "okét", és már pörög is a stáblista. Furcsa. Persze Ellie sem azért vágja rá Joel nyilvánvaló hazugságára, hogy "oké", mert elhiszi, hanem azért, mert ha akadékoskodna sem változtatna semmin. Pedig tudja, hogy Joel nem mond igazat, ahogy mi is tudjuk, hogy a tűzlegyeknek eszük ágában sem volt elengedni a lányt.
A Naughty Dog kreatív igazgatója és játék igazgatója elhint néhány infót a The Last of Us két főszereplőjéről, a világról és az abban történt változásokról. A játék 20 évvel egy egész világot megrengető járvány után játszódik és az életben maradt emberek brutális keretek közt vezényelt katonai karantén zónákban élnek. Joel, a főhős egy 40-es éveiben járó feketepiaci üzér, akit megtört a katasztrófa és saját morális határait feszegetve éli mindennapjait. Egy ismeretlen cég egy nap megkeresi, hogy csempéssze ki a 14 éves Ellie-t a karantén zónán kívülre. Az út során azonban a karakterek egy zombikkal teli pusztán találják magukat, de a katonai karanténbe visszatérni már lehetetlen. Annak dacára, amivé Joel vált, nem képes magára hagyni Ellie-t és véghez viszi a küldetést. -forrás: Gamespot
Vaskos túlzásokba estek volna? Bedőltek volna a felhajtásnak? A rengeteg pénznek, energiának és munkának, amely egy hatalmasra fújt, ám valójában generikus, sokszor elnyűtt játéktípust takar? Habár ez utóbbinak van némi igazságtartalma, a The Last of Us-t ölelő hozsanna mégis teljesen megérdemelt. Ugyanis ennek a játéknak nemcsak a "production value"-ja óriási, de a lelke is. És talán emiatt nem is igazán lehet játéknak nevezni, mert annál sokkal több. Rendhagyó, rendkívül spoileres visszatekintőmben ezt a durván megsebzett, meghasonlott és messzemenőkig emberi lelket próbálom feltárni, ugyanis mióta kézbe vettem első kvarcjátékomat, és leültem összegyűjteni az összes tárgyat a Jet Set Willy-ben (sosem sikerült... ), szóval az elmúlt 30 évben nem nagyon játszottam olyan játékkal, amely ilyen nagy hatással lett volna rám. Innentől kezdve csak az olvasson tovább, aki már végigkísérte Joelt és Ellie-t életük (és úgy tűnik, az én életem egyik) legmeghatározóbb útján, vagy pedig nem is áll szándékában.
A The Last of Us egy bonyolult, összetett és érzelmes videojáték, ami rengeteg vitatható dilemmát fontolgat. A The Last of Us ugyan nem friss játék, hisz nyáron jelent meg, de még mindig az egyik legjobb és legmélyebb program, amit kiadtak idén. Személy szerint a GTA 5 mellett a Naughty Dog játékát tartom 2013 eddigi királyának, de egyáltalán nem a játékmenete miatt, az ugyanis, mondhatjuk, elég sztenderd. Tetszik, nem tetszik, a The Last of Us egy TPS akciójáték, amit néha lopakodós szakaszok és túlélőhorror-jelenetek dobnak fel. Sőt, még a frusztráció sem idegen tőle -- aki játszott már úgy, hogy kifogyott a szörnyeket azonnal leterítő pengékből, tudja, miről beszélek. De akkor mégis mitől van, hogy még mindig rengetegen beszélnek róla? Hát persze, hogy a történet az oka, vágja rá most minden PS3 tulajdonos kórusban. És ha tovább kérdezek, hogy oké, de mégis miért volna olyan jó a sztori? Na? Senki? Semmi baj, azért vagyunk itt, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a játékot, kielemezve sikerének -- és főleg minőségének -- titkát.