A másik tégla-típus, amely ebben az árkategóriában – ráadásul nagyobb számban – megjelenik a budapesti ingatlanpiacon, az úgynevezett belső udvaros, osztatlan közös tulajdonban lévő lakásoké. Ezek jellemzően földszintes, 30-40 négyzetméter alapterületű, egy-másfél szobás lakások. Tipikusan társasháznak vannak nyilvánítva, a telken osztozni kell a szomszédokkal, és nagyon sokszor a lakóközösséggel is adódnak problémák. Forrás: Post navigation
Budapesten igenis igaz, hogy sok használt panellakáshoz képest is lehet olcsóbban új építésű csodákat elcsípni. Nézzük, hogy mit és merre? Sokak szerint mindenből jobb az új, autóból, lakásból, vagy éppen életünk párjából. Őket nem lehet meggyőzni arról, hogy mondjuk egy használt otthon lehet ugyanolyan jó, mint egy új, sőt. Őket legtöbbször csak az anyagiak győzik meg! Ma persze egyre inkább. Budapesten pár éve még egy kis új lakást is lehetett 12-13 millió forint körül kapni, nem is olyan rossz (na persze nem előkelő) környéken, pedig akkor még 27 százalék volt rajtuk az áfa. Most a belépési határ – ha nem akarjuk, hogy a gyanús elemek "megegyenek" esténként, vagy 40-50 percet kelljen a városközpontig utazni – inkább 17-18 milliótól felfelé kezdődik. Ez alatt csak a város legszélén, kifejezetten kicsi, és/vagy rossz elosztású, napot ritkán látó új építésű lakásokat vásárolhatunk csupán. Vagy épp a dzsumbujban, valahol a VIII. kerület mélyén, ami kifejezetten ellenjavalt mondjuk nem díjbirkózó alkatú, gázspray-vel fel nem szerelt fiatal lányoknak, akármilyen szép is a lakás vagy a ház.