Második lépés: játékos gyakorlás otthon Egy kutyának már kölyökkorában meg kell tanulnia, hogy az emberek bőre érzékeny, amit még játékból sem lehet "harapdálni". Ha a harap a kutya, egyértelmű határokat kell mutatni neki és amint a fogaival ruhája vagy bőre felé közelít egy "au" hang kíséretében abba kell hagyni a játékot. Ezt követően röviden vonja magára a figyelmét, hogy a harapás következményeivel a kutya azonnal tisztában legyen. Legtöbbször elég 15 másodperc. Ha a kutya ezalatt ismét harap a kutya, hagyja el a helyiséget egy percre. Ismételje meg ezt a gyakorlatot 15 percen belül maximum háromszor, majd fejezze be az adott játékot, különben négylábúja figyelme túlterhelődik. A szidás vagy ütés természetesen tilos a gyakorlás során. Már csak azért is, mert ezt félreértelmezve kutyusa újabb féktelen játékra invitálásnak gondolná, hiszen egymással is szeretnek vadócul birkózni. Éppen ezért kerüljön vele minden durva játékot, ahol bevethetné fogait vagy harapását. Fontos, hogy legyen alternatíva: a fent leírt játékidő után ajánljon kiskutyájának valamilyen széttéphető játékot, ezzel is mutatva, hogy a fogait ezen trenírozhatja.
A kutyák ivarzási időszaka tavasszal és ősszel van, ilyenkor gyakrabban szöknek, illetve agresszívabbak. Orrukkal messziről megérzik a tüzelő állatok szagát, izgatottságukban gyakrabban eszüket vesztve haraphatnak. A felelőtlenül tartott kutyák a gazda hibájából gyakran ideggyengévé és támadóvá válhatnak. A gazda ruházatán sokszor megérzi a kutya az élelmiszer szagát, ami gyakran eredményez kezelhetetlenebb ebek által harapást, tapasztalatlan gazdáknál sérülést. Dominancia-konfliktus: a család kisebb gyermek tagjait gyakran odaengedik a kutyákhoz, ami nem felsőrendű gazdiként, hanem ragadozó mivoltából eredően elejthető áldozatként tekint rá. A cikk az ajánló után folytatódik Lánc, lánc, kutyalánc Az Orpheus Állatvédő Egyesület rendszeresen találkozik olyan állatokkal, melyek embert haraptak. A legtöbb ilyen kutya elhanyagolt tartási körülmények közül kerül az állatvédőkhöz. Seres Zoltán szerint a kutyatartás három alapvető igénye a megfelelő tartási hely, a szocializációhoz, sétához, játékhoz, foglalkozáshoz szükséges idő, valamint a tartáshoz kellő anyagi fedezet biztosítása.
Védelmező ösztön A védelmező ösztön nagy előnyt jelent abban az esetben, ha a gazda célja kutyája segítségével megvédeni értékeit. Azonban sok kutya azt gondolja, hogy az értékek megvédése csak agresszió által történhet. Ráadásul a kutya számára általában mások az értékek, mint az embernél: étel, játék, terület (legyen az a ház vagy a kocsi), de még kétlábú családtagjaik is. Ön is hallott már talán olyan kutyáról, mely egyik gazdáját megvédte a másiktól: síró gyereket a szülőjétől, vagy a feleséget a szerelmes férjtől. Ez a fajta védelmező ösztön leggyakrabban őrző-védő és terelő fajták kanjainál érzékelhető legjobban, pl. német juhászkutyánál, rottweilernél, de esetenként bizony akár spánielnél vagy labradornál is. Érdekes módon ez utóbbi két fajta esetében a szukáknál sokkal jobban megfigyelhető a védelmező hajlam. Ők elsősorban a játékaikat és jutalomfalatkáikat védelmezik olyan hevesen, hogy akár egy kézre vagy arcra "elhelyezett" figyelmeztető harapástól sem riadnak vissza. A korán elkezdett engedelmességi képzés és az élethosszig tartó szoros kontroll a megoldás.
Második lecke: bőrbe nem haraphat Most hogy a kölyökkutya már tudja, hol van az emberi bőr fájdalomküszöbe, jöhet a második lecke: a fogak bőrbe mélyesztése tilos! Ezt az előző technika folytatásával is el lehet érni. A cél, hogy kedvencünk megértse, a fogak bőrbe mélyesztése semmilyen szinten nem elfogadható. Ezt azzal érhetjük el, ha az eddig megszokottnál hamarabb adunk ki nyüszítő hangot és ernyesztjük el kezünket, amikor a kiskutyánk megharap. Jutalomfalatokkal is segíthetjük a folyamatot: tartsuk a falatot zárt kézben és csak akkor nyissuk ki, amikor a kutya nem veszi szájba, nem rágja meg, és nem ütögeti kezünket a mancsával. Az a lényeg, hogy megtanulják: tilos harapni. Ebben az esetben is időre és rengeteg türelemre van szükség, de a kölyökkutyák olyanok, mint a gyerekek – tanulásra ás alkalmazkodásra vannak programozva. Harmadik lecke: a játékok jöhetnek! A rágás, a szájba vevés és a harapás a kutyák számára természetes viselkedés, ezért ne akarjuk ezeket teljesen elfolytani.
Első lecke: nincs több erős harapás Csábítóan hangzik, hogy a harapásnak és a dolgok szájba vételének már a kezdetektől véget vessünk. Így azonban kimarad egy nagyon fontos lépés a kutyus szocializációjából – mégpedig a kölyökkutya megtanítása arra, hogy milyen erősen haraphatja meg a bőrt, mielőtt még fájdalmat okozna. Ez azért nagyon fontos, mert ha később a kutyát valamilyen stressz éri vagy megijed, és emiatt elveszíti az önuralmát, netán megpróbál megharapni valakit, lesz benne egy belső fék, hogy ne okozzon kárt. Figyelje meg, hogyan játszanak egymással a kiskutyák, és vegyen tőlük példát arra, hogyan szoktathatja le kedvencét az erős harapásról. A finom szájba vevés és rágcsálás természetes viselkedés, szóval hagyja, hogy a kiskutyája örömét lelje benne, de amikor erős harapást érez, adjon ki nyüszítő hangot, és ne mozdítsa el a kezét. Ebből kis kedvence tudni fogja, hogy túl messzire ment és megtanul majd alkalmazkodni. Fontos, hogy a családban mindenki következetesen kövesse ezt a stratégiát, és a kölyökkutya csak a finom szájba vevést gyakorolhassa, ne pedig a kapdosást, vagy a harapást.
Azok a kutyák, akik játszótársak nélkül, egyedül élnek, sokkal hiperaktívabbak, vadabbak lehetnek. Az egyedül élő kutyák agresszívabbak lehetnek Az egyedülléttől a kutya is harapós lesz Ha egy eb nem barátkozik más állatokkal, nem szocializálódik, csak saját ösztöneire hagyatkozhat a magányos játék során. A szocializálódás hiánya gyakran agresszív viselkedéshez vezet. Egy korábban még nem tapasztalt helyzetben, vagy idegen személlyel szemben a kutya kétféle képpen reagálhat: vagy elszalad, vagy támad annak reményében, hogy megszabadul a helyzettől vagy személytől. Ebből fakadnak azok az esetek, amikor a az egyébként kenyérre kenhető ölebek megharapják a barátságosan közelítő gyerekeket. Ezek a kutyusok tapasztalatlanságukból kifolyólag válnak egyik pillanatról a másikra harapóssá. Ha viszont négy hónapos korukig lehetőségük volt arra, hogy minél több személlyel kontaktusba lépjenek, könnyebben hozzászoknak a nem bejósolható, váratlan helyzetekhez, és nem félnek többé az ismeretlentől. A nagytestű kutyák esetében a helyzet kissé máshogy alakul.
Az eset után mélyebben beleástam magam a témába, remélve, hogy megnyugtatnak a tudományos érvek. Érdemi információt nem találtam a témában, lelki békém helyreállítása érdekében is mindössze annyit, hogy egy tényleg harapós, agresszívan fellépő kutya nem így viselkedik. Az erkölcsi és etikai észrevételeken túl azonban fény derült egy egyszerű tényre. A lakótelepeken, kutyafuttatókon számos kutya fordul meg gazdájával, akik egytől-egyig mások. Ha nem is mi lépünk be egy új közösségbe, legyünk mindig nagyon körültekintőek, hiszen az ösztön nagy úr. Mérjük fel a helyzetet megfelelően, tájékoztassuk a gazdát, hogy mit várunk, illetve milyen viselkedésre számíthat a mi kutyánk részéről. (Pl. ha labdázunk, szóljunk messziről, hogy ne engedje ide a kutyát a közeledő, mert megvédheti a miénk a játékát, amiből komoly bunyó is kialakulhat. Hiszen valakinek ez nem egyértelmű. ) Összességében rájöttem, hogy nem a kutya a hibás, azonban jobban kell figyelnem és előre tájékoztatnom a közeledőket, vagy elkerülni, akivel gond lehet.
Már a legkisebb négylábúak is játékosan megtanulják, hogyan uralják természetadta fegyverüket. Ha egy alomban az egyik kiskutya megharapja a testvérét a közös játék során, a másik azonnal reagál. Visszaharap vagy kivonja magát a játékból. A harapós kutya szempontjából mindkettő kellemetlen, ezzel megtanulja, hogy az óvatlan harapásnak rá nézve is negatív következménnyel jár. A testvérek gyorsan rájönnek, hogy új fogacskáikat csak megfontoltan használhatják. A természetes fejlődéssel és szocializációval járó, alomban eltöltött idő megfelelő alapot nyújt a harapás egészséges és biztonságos módon fékező képességének kialakulásához. Sajnos sok ember nem folytatja ezt a fontos nevelést miután hazavitte a kiskutyát. Pedig még a kis testű fajtáknál vagy a nagyon szociális és barátságos kutyáknál is nagy a jelentősége, hiszen ők is kerülhetnek olyan stresszes helyzetbe amikor váratlanul odakapnak. Ezzel szemben egy olyan négylábú, akiben már kialakult a harapást fékező képesség, ilyenkor csak elhárító harapást produkál.
Egy jól nevelt kutya nem harap! Ha lehetővé tesszük kutyánknak, hogy más ebekkel is érintkezzen, alkalma nyílik rá, hogy felelevenítse azokat az ismereteket, amelyeket szüleitől tanult. A játék során a kölyökkutyák gyakran harapdálják egymást. Ennek során megtanulják fékezni ösztöneiket, hiszen a saját bőrükön érzik a harapások nyomait. Ez egy olyan természetes folyamat, melynek során az állatok automatikusan megtanulják a helyes viselkedést, emberi beavatkozás nélkül is. Előbb-utóbb megtapasztalja a saját bőrén is, hogy a harapás bizony fájdalmas A siker kulcsa a szocializálás A kutyák saját bőrükön tapasztalják, hogy a harapás rossz szokás, mellyel sebeket ejthetnek és fájdalmat okozhatnak. A kutya más kutyákkal kialakított kapcsolatának egy másik fontos szerepe, hogy a saját négylábúnk nem fél majd más kutyáktól, és a felgyülemlett energiáit nem úgy vezeti le, hogy azzal valakit megsebesítsen. Azok a kutyák, akik más állatokkal, kutyákkal vagy macskákkal együtt cseperednek fel, sem őket, sem gazdájukat nem tekintik prédának, vagyis a társas élet csökkenti a harapós kedvet.