Tipródom itt már napok óta, hogy akkor most hányadán is állok ezzel A vidék lelké vel. Ha jó, akkor miért nem tetszik? Avagy miért tetszik annyira, ha nem is olyan jó? Ráadásul már megint süllyedek bele mélyen a bűnös szubjektivitásba. Merthogy olyan objektív meghatározás, mint jó, ugye nem létezik, tehát adott a kérdés, hogy mitől és főleg kinek jó az a valami, ami irodalom gyanánt a kezébe kerül? De akkor most jó-e az, ami nekem tetszik, és mégis mi az, ami minden tetszése, tetszetőssége ellenére visszatart engem a lelkes agyeldobástól? Hosszú tépelődés után úgy döntöttem, hogy hozok ide egy nyakatekert paradoxont. Ugyanis Csabai kötete éppen attól nem annyira jó, amitől annyira tetszik. A tökéletes arányérzék, a pontosság, a precizitás és legfőképp a megkérdőjelezhetetlen, személyes és családi emlékekre, valamint helyi-territoriális generációs össztudásra támaszkodó hitelesség, ezek azok a tényezők, illetve mindezek markáns túlsúlya az, amely számomra mesterkéltté, kimódolttá teszik az, amúgy tökéletes exteriőrt.
Az e lőző kötet, a Száraz évszak összefüggő páros történetei után ezúttal hármas történetekre bontott ciklusokban, azaz triovellákban gondolkodik a szerző, legalábbis ezt állítja a fülszöveg. A koncepció akkor kezd izgalmassá válni, amikor az ember ezeken a hármasokon túlmenően is összefüggéseket vél felfedezni, és el kellene döntenie, hogy most vajon novellákként vagy novelláknak álcázott helytörténeti regényként kell-e olvasnia a minden esetben Nyárligeten vagy annak a közelében játszódó történeteket. Novellánként vagy maximum hármas novellánként szereplők sokasága bukkan fel, miközben lineárisan haladunk előre az időben: a könyv egészét tekintve eljutva nagyjából az 1900-as évektől a nemrég magunk mögött hagyott évtizedig. Minden lehetőségünk megvan tehát arra, hogy elmerengjünk a műfajiság kérdésén. Ezzel megérkezhetnénk oda, hogy A vidék lelke egy szociológiailag érzékeny és történelmileg hihetetlenül figyelmes, páratlanul nagy ívű próbálkozás a kortárs magyar irodalomban. Fotó: Sóki Tamás/MTI És bár az előbbi feltételes állítás minden eleme releváns a kötetre, a szövegek működésmódja nagyjából a második triovella közepétől kiszámíthatóvá és ezáltal unalmassá válik.
Különösen a könyv harmadik harmadában (a jelenben játszó történeteknél) támadt az a bűnös gondolatom, hogy Csabainak csak ürügy a széppróza, valójában szociológialeckében akar részeltetni. Ezt talán érdemes lenne csiszolgatni. De mégis, ez nekem öt csillag – pláne mert itt négy és fél nincs, a négy meg olyan langyos, nem érzékelteti a Csabai-szöveg iránt érzett végtelen vonzalmamat... Oct 21, 2019 Cipőfűző really liked it Tovább épül a Nyárliget univerzum, a novellák a 20. századot fedik le, a 2. világháborútól eljutunk a jelenig, kiemelt szerepet a háború utáni kommunista rendszer kap. Azon felül, hogy a hármas novellák egymás crossoverei, a Csabai könyveit ismerőknek beugorhatnak az előző kötetek bizonyos szereplői is. Ez a novelláskötet egy impozáns vállalkozás újabb eleme. Csabai még mindig kiváló mesélő, na mitől is lenne rosszabb, mint eddig. Egy icipici hatásvadászat talán megbújik néhol a könyvben, de ninc Tovább épül a Nyárliget univerzum, a novellák a 20. Egy icipici hatásvadászat talán megbújik néhol a könyvben, de nincs benne görcsösség, élethű képekkel él.