Az ügy elbírálásakor M még nem rendelkezett szakképzettséggel, tanulmányainak várható befejezését és az érettségi letételét 2017. júniusára prognosztizálták. M saját jogán havi 14 800 forint iskoláztatási támogatást, 25 650 forint gyest és gyermeke után havi 12 200 forint családi pótlékot kap. Az apa kiskorú, szakközépiskolában nappali tagozatos tanuló, saját jövedelme nincs, tartásáról édesanyja gondoskodik. A született gyermeket szülei közösen nevelik és gondozzák. Az alperes M. -et elköltözése óta pénzben, természetben támogatja. A felperes keresetében 2015. július 1. napjától kezdődően kérte M után a tartásdíj-fizetési kötelezettségének megszüntetését. Álláspontja szerint a gyermek nagykorú, gyermeke született, élettársi kapcsolatban él és megfelelő jövedelemmel rendelkezik, ezért tartásra nem szorul. Kiemelte továbbá, hogy a tartásra amúgy is érdemtelen, mivel a felperessel évek óta nem tartja a kapcsolatot, unokája születéséről is más rokonoktól értesült. Az alperes a kereset elutasításának szükségessége mellett hangsúlyozta M tartásra szorultságát.
Kiemelte, hogy az M részére folyósított iskoláztatási támogatást, a családi pótlékot és a gyest, továbbá a született gyermek nevelési ellátását segítő családi pótlékot nem a közös nagykorú gyermek jövedelmének, hanem az állam által meghatározott célra nyújtott ellátásnak, támogatásnak kell tekinteni. Mindezekből következően a Kúria szerint a középfokú tanulmányokat folytató M-et tartásra rászorultnak kell tekinteni, a részére folyósított támogatások a csak a tartásdíj mértékének meghatározása során értékelhetők. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultságára vonatkozó szabályai között írja elő, hogy a nagykorú gyermeket az ilyen tanulmányok tekintetében terheli a szülő tájékoztatására vonatkozó kötelezettség. A szabály alkalmazása szempontjából szükséges tanulmánynak az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges, a felsőfokú képzésnek nem minősülő képzés vagy tanfolyam, illetőleg a felsőfokú képzés, illetőleg szakképzés tekinthető.
Felnőtt, diplomás ember vagy, hogy még te hány iskolát akarsz kijárni, az a te dolgod, te döntésed, és innentől a te felelősséged. Ami annyit jelent, hogy neked kell finanszírozni az életed. Elmúltál 25 éves, itt az ideje talpraállnod. Értem, hogy jól esne apukád támogatása, de ezt dobta a gép. Elég nagy vagy már ahhoz, hogy egyedül boldogulj. És muszáj is vagy, mert látod, ő leveszi rólad a kezét. És megteheti, jogilag mindenképp. 2016. jún. 15. 10:30 Hasznos számodra ez a válasz? 3/30 anonim válasza: 39% Még egy gondolat: Szomorúsággal tölt el, hogy annyira apádnak tekinted, hogy fizessen, támogasson, de annyira nem, hogy segíts az alkoholizmusából kilábalni. Ha rossz volt hozzád, ha nem foglalkozik veled, akkor értelek, hogy nem akarod, de akkor a pénze se kelljen. 10:31 Hasznos számodra ez a válasz? 4/30 anonim válasza: 75% Sajnos nekem is negatív hozzászólást kell írnom, mert nem értek veled egyet. Én is jártam alapképzést és mesterit, épp ezért jól tudom, hogy lehet munkát vállalni mellette.
Figyelt kérdés A szüleim kb. 10 éve elváltak, apu fizeti a gyerektartást. Amióta befejeztem az alapképzést és mesterképzésbe járok (hogy én is elvégezhessem a doktori képzést, mint apu), azóta sokszor forszírozza, hogy nekem már nem jár ez a gyerektartás. Utánajártam, hogyan van ez jogilag. Részben igaza van, hiszen elmúltam 25, ám még nem szereztem meg az első szakmám (a gimnázium és az alapképzés nem ad szakmát, pl. ha tanár szeretnék lenni... ), ám nem azért készülök most az MA utolsó évébe, mert nem tanultam jól vagy lébecoltam. Egyetlen dolgot lehet felróni: éltem a lehetőséggel, ami számomra még adott volt (most már a szerződés miatt problémásabb), hogy első BA-s képzésemről átjelentkeztem egy másik BA-s képzésre. Ennek több oka is volt (főképp az, hogy nem akartam apuval egy szakterületen dolgozni, mert sokszor beleszólt abba, mit csinálok, másrészt bármennyire élveztem, nem azt kaptam, amit vártam, nem én voltam ott). A második BA-s szakomon viszont valóban azt tanulhattam, amiről sokáig elhitteték velem, hogy képtelen vagyok rá.