Így aztán nem talált barátra a kisfiú. Pedig ott lapult a fűben a feketerigó, és azt gondolta magában: "Én szívesen lennék barátja ennek a kisfiúnak. Nagyon szeretem a kenyérmorzsát meg a kölest. – S kis szünet után még azt is hozzágondolta: – és a kisfiút is nagyon szeretem. – De mégsem mert előbújni. – Éppen én kellenék neki – morfondírozott –, amikor ilyen csúnya vagyok! Fekete! " Barát nélkül ment el a kisfiú, igaz, majdnem sírva fakadt, de megpróbálta a liget széléig visszatartani. Nem szeretett mások előtt sírni. De azért a madarak észrevették, hogy lefelé görbül a szája, és nagyon megsajnálták. Tulajdonképpen szerették a kisfiút. Akik barátokra vágynak, és elgyalogolnak érte a ligetbe, azokat szeretni kell. Egyikük utána kiabált: – Gyere vissza egy hét múlva! Talán ha az öreg festőművész nem lakik a közelben, minden másképp alakul. De ott lakott a liget mellett. Nagyon vidám, mosolygós öregúr volt, csak éppen a szakálla volt furcsa, ezerszínű – mert abba szokta törölgetni az ecsetjeit.
A madaraknak elállt a lélegzetük a gyönyörűségtől. – Nicsak, egy csodálatos sárgarigó – mondták. A kisfiú is elbámulva nézte a szép madarat, a szíve hangosan dobogott. Csak az igazi sárgarigó gyanakodott. "Valami nagyon furcsa ezen a madáron" – gondolta, és oda is szólt neki: – Füttyents egyet! – Nem füttyentek – mondta nyeglén a feketerigó. Persze, hiszen a sárgarigó azt is ki tudja fütyülni, hogy "Huncut a bíró" meg "Fütyül a rigó", a feketerigó meg csak annyit tud: "Tiutu. " Ez legalább olyan szép, mint a sárgarigó éneke, de mégis más. Én biztos vagyok benne, hogy a sárgarigó nagyon szeretné néha azt fütyülni, hogy tiutu, de nem megy neki. Ő csak azt tudja: "Huncut a bíró. " Csakhogy megszólalt a kisfiú: – Ne haragudj – mondta elszomorodva –, te valóban csodálatosan szép madár vagy, de én egy másik barátra gondoltam. Láttam valamikor egy nagyon kedves madarat. Nem volt ilyen tarka, mint te, de nekem ő kellene barátnak. Az a madár fénylő fekete volt, csak a csőre volt sárga. Azt hiszem, úgy hívják, feketerigó.
Az�rt gondolok majd r�tok, Milyen j� is tinektek, Csak j�tszatok, csak nevettek, S jegyre sose feleltek! J�v�re, ha ti is j�tt�k, Ne f�ljetek seg�tek, Megmutatom, hol a mosd�, Tornaterem, tan�ri, S az udvaron, megl�tj�tok, J�kat fogunk m�k�zni!
(Arról nem is beszélve, hogy a hátán átütött a zöld festék a fehéren! ) Ritkán látott a liget olyan viháncolást, mint amikor a gólyának álcázott feketerigó odaállt a kisfiú elé. – Te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte a kisfiú. – Nem látod, gólya vagyok – mondta kicsit ijedten a feketerigó, mert akkor már sejtette, nem nagyon sikerült ez a gólyává alakulás. – Még hogy gólya! Talán golyhót akartál mondani – mondta a gólya, és olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy ki kellett hívni a mentőket. Bizony ez a gólyahistória is csúfos véget ért, mert a kisfiú nagy sajnálkozva megint az mondta: – Ne haragudj, nem ilyen madárra gondoltam. A feketerigó fél évre elbujdosott bánatában. Hiába jött a kisfiú, hiába keresett madár barátot. A feketerigónak meg fájt a szíve: "Hej, csak szebb madár lennék, akkor biztosan barátjává fogadna a kisfiú! " A kisfiú egyre szomorúbb lett. – Most már az uborkamadár sem akar velem barátkozni – mondta. A madarak vigasztalni próbálták, de neki barát kellett volna. Hogy lehetne megvigasztalni azt, aki nem talál barátra!
Kin�tt�k az �vod�t? Unj�k a mes�ket? Mi�rt sz�l nekik sok vers �s b�cs�z� �nek? Iskol�ba mennek bet�ket tanulni, Sok tudom�nyt�l fognak okosodni. �s, ha majd elj�nnek l�togatni minket, �k olvasnak nek�nk csodasz�p mes�ket. K�v�njunk h�t nekik szerencs�s tanul�st, Most pedig vid�m b�cs�z�st, ballag�st. B�cs�zik a kiscsoport is, Nagyfi�k �s l�nyok! J�t�k k�zben, mese k�zben Gondolunk majd r�tok. Ti se felejts�tek soha R�gi �vod�tok! S kukkantsatok be-be n�ha Mikor erre j�rtok! Kedves vend�g lesz itt mindig, Peti, Palk�, M�rta. Addig is tanuljatok j�l! A viszont l�t�sra! Igaz, hogy a labd�t t�l�nk sokszor elvett�tek, M�gis sajn�ljuk, hogy innen majd elmentek. Igaz, hogy a cs�szd�r�l sokszor elzavartatok, M�gis j� volt j�tszani veletek, ti nagyok. Igaz, hogy a kish�zat mindig elfoglalt�tok, M�gis ti voltatok, a legjobb bar�tok. Igaz, hogy a k�rbe sose engedtetek, M�gis nagyon j� volt j�tszani veletek. Igaz, hogy a haj�nkon sokszor ti voltatok, De m�kuskerekezni minket is hagytatok. Ez�rt most k�v�njuk nektek kedves nagyok, Hogy az iskol�ban legyen j� dolgotok!
A feketerigónak eszébe jutott a tarka szakállú festő meg a sok szép festék, röppent egyet, s már ott is volt a festékesdoboz mellett. "Majd ragyogok én egy hét múlva" – gondolta, s mivel a zöld festékestubus volt a legközelebb, kifestette magát zöldküllőnek. Hát elég furcsa zöldküllő volt, azt meg kell hagyni! Mert a zöldküllő nem egyszínű zöld – és a csőre meg különösen nem az, de a kis feketerigó nagy buzgalmában még a csőrét is zöldre mázolta. "Na, most jöhet a kisfiú" – gondolta, s úgy óvta magán a zöld festéket, hogy egy hétig enni is elfelejtett. Eltelt a hét, semmi különös nem történt, csak a tarka szakállú festő pingált lila fákat meg lila mezőt – mivelhogy szőrén-szálán eltűnt a zöld festéke. Megjött a kisfiú, köréje sereglettek a madarak, biztatták: – Ne félj, most lesz valaki! – Én szívesen lennék a barátod – mondta ekkor elváltoztatott hangon a zöldre festett feketerigó, és elősétált egy bokor mögül. Hirtelen szóhoz sem jutott a sok madár, tátva maradt a csőrük. A feketerigó (azazhogy zöldrigó, nem is tudom, hogy nevezzem) meg nagy peckesen sétált a tisztáson, abban a hitben, hogy ő legszebb madár a ligetben.
Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal. Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában.... gyors vers az alkonyatrók 2021-07-12 08:27:16 gyors vers az alkonyatról a puska melyik oldalán álltál amikor a lövés eldördült éppen gyilkossá vagy áldozattá váltál nézőpont kérdése egészen egy másik időben mindez csak játék nem rádvarasodó szégyen hogy egyáltalán vannak oldalak s n... Isten formát ad az életnek 2021-07-11 20:49:41 A természetes élet megformált élet. A természetesség a magában az életben rejlő, azt szolgáló forma. Ha az élet eltávolodik ettől a formától, és tőle független létre törekszik, és nem hagyja, hogy az élet természetes for... Minden kívánság így teljesülne... 2021-07-11 14:37:47 Ma egész nap direg-dörög, hol esik, hol meg nem. De az a szép eső, semmi horror. Kevés ugyan, de ez már valami. A hőmérséklet is kellemes 20 fok. Lehet, hogy az időjárás is rányomja a kedélyemre a bélyegét, de olyan semmi hangulatom van.
Egy madár barát. Aki reggelenként megkocogtatná az ablakomat, és mindennap megajándékozhatnám kenyérmorzsával meg kölessel. – Aha – mondták a madarak. Egyedül az uhu mondta, hogy "uhu". Talán azért, mert nem szereti a kölest meg a kenyérmorzsát, de az is lehet, azért, mert mást nem tud mondani. A barátság nem könnyű dolog. Mert jó, a kisfiúnak szüksége volt egy madár barátra. Csak hát olyan madár nélkül, akinek viszont éppen egy kisfiú barátra lenne szüksége, ez nem megoldható. A madarak legtöbbjének volt már barátja. A barázdabillegetőnek a szúriszarka, a gyurgyalagnak a szalakóta, a gólyának a kanalas gém, a búbos vöcsöknek a bölömbika. Csak a macskabagolynak meg a szürke varjúnak nem volt barátja, de ők igen mogorvák, nincs is szükségük barátra. Na és persze a feketerigónak sem volt barátja, mert szégyellte a színét, s emiatt fönn hordta az orrát. Furcsa dolog, de így volt. Mással is megesik: szégyell valamit, és azt hiszi, csak úgy tudja elviselni a szégyenét, ha fönn hordja az orrát.
k�sz�nj�k, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek, �g�rj�k, hogy sz�t fogadunk, kis sz�v�nkb�l b�cs�t mondunk. Iskol�ba �ratott be az �desany�m, itt hagyom a napsugaras der�s kis szob�m. Elb�cs�zok, b�cs�t intek, �n m�r elmegyek �des kedves kispajt�sok az �g veletek. B�cs�zunk mi, p�tty�s labda, csillog� homok, tarka-barka sz�p mes�k, vid�m sz�p napok. Kisaut�, babakocsi, nem feled�nk el. napsugaras �vod�nkat nem felejtj�k el. Hej �voda, �v� n�nik, - nem maradok tov�bb �n itt! Itt mi sok� nem maradunk: v�r az iskolai padunk! V�ge szakadt a sz�p ny�rnak, iskol�ban k�nyvek v�rnak! Bet�k h�vnak �tra kelni, a vil�got megismerni. A nagy id� el�rkezett: b�cs�znak a hat�vesek, B�cs�znak az �vod�t�l, mint f�szk�t�l fecsket�bor. K�sz�nj�k a gondvisel�st, gondvisel�st, felnevel�st. Elindulunk, nem id�z�nk, de f�szk�nkre visszan�z�nk. Kicsik voltunk, nagyok lesz�nk, H�vogat az iskola: Csingi � lingi! Gyertek, gyertek! Sz�l a cseng� sz�p szava. Megy�nk �m m�r, hogyne menn�nk, Kedvesek �m a bet�k.