A kárókatonák még nem jöttek vissza magyar televíziós film Rendező András Ferenc Forgatókönyvíró É. Szabó Márta, András Ferenc Dramaturg Békés József Főszerepben Mécs Károly Operatőr Kurucz Sándor Vágó Losonci Teri Jelmeztervező Csiszár Gábor Gyártás Ország Magyarország Nyelv magyar Játékidő 92 perc Költségvetés 0 További információk IMDb A kárókatonák még nem jöttek vissza című tévéfilm 1985 -ben készült Gion Nándor 1977 -ben megjelent regénye alapján. Szereplők [ szerkesztés] Hodonicki Oszkár Virág Péter Bognár Aranka Burai J. Gergián Kocsmáros (Aranka nagybátyja) Ságiék Keszler Doktor Tamás Történet (tömören) [ szerkesztés] Két gyermekkori barát felnőttként találkozik, és felelevenítik kamaszkori élményeiket: Nyári szünidő alatt néhány kamasz éli az életét. Ebbe a békés semmittevésbe belecsöppen egy új jövevény, akiről csakhamar kiderül, hogy a változás szelét hozta magával. Burai J. (a jövevény) elérhetetlennek tűnő célokat tűz ki a csapat elé, és barátait egy szebb jövő felé irányítja.
Én gyerekkoromból csak a filmet ismertem, de a fő sztorira már nem emlékeztem, csak az üvöltésre egy nagy toronyból egy berekben, vagy egy olyan helyen, mint ahol a Tüskevár játszódik. Nem hiába vésődött belém az ordítás, ill. üvöltés a magasban, a felhők felett, a szélben együtt a többiekkel. Úgy érzem ez az egyik legjobb és legtermészetesebb feszültségoldó… érdekes, hogy a filmből is számomra ez maradt meg maradandóan annyi év után is. A könyv elolvasása élesebbé tette a valamikori gyerekkori képi és hangi emlék foszlányokat, és összeállt a történet. Számomra mégsem ez a legfontosabb, hanem a szabadság íze és plasztikus érzékeltetése. Fiatalon van még meg a legnagyobb lehetősége a szabadság érzésének, átélésének és megtapasztalásának – jó volt látni ezeken a gyerekeken, hogy ők szabadnak születtek (mint a madár), és a legfőbb törekvésük ezt minél tovább megőrizni. Talán sikerült is nekik, remélem, minél tovább. Szabadon minden fölé emelkedni, szabadon szállni a szélben, szabadon súlytalannak érezni magukat, és gondtalannak lenni, boldognak, önfeledtnek, megkönnyebbültnek…azt tenni, amit és amikor akarunk, akár egy jót üvölteni, ott és annyit amennyit akarunk – és ha még ebben egy (két) felnőtt is partner, akkor az még meg is erősítheti ezt a próbálkozásunkat.