Nemsokára emberi lépteke hallott, és a nevét kiáltozták. A ragyogó csillag sugarai bevilágítottak mindent, de Márton búvóhelyére nem ért el a fényük. Az első keresők már vissza is fordultak volna csalódottságukban, amikor hangos sziszegés és gágogás ütötte meg Márton fülét. A ludak! Úgy masíroztak vörös lúdtalpukon árkon-bokron át, mint a katonák, és csak akkor hagyták abba a gágogást, amikor a Mártont keresők követni kezdték őket. Ekkor már a csillag is bevilágított Márton rejtekhelyére. Ő pedig némán előlépett. Elámulva nézték az ebere: egy fénysugár ragyogott a homlokán. "Éljen Tours új püspöke! " - csendültek föl aztán az első kiáltások, majd a többi is ujjongva. Aztán tüzet raktak, és a ludakat melyek elárulták Márton rejtekhelyét, még azon az estén megsütötték. November 11-én azóta is rengeteg házat és udvart beleng a libasült illata, amellyel Tours város szent püspökére emlékezünk. (Egy római legenda nyomán. Megjelent Karin Jäckel könyvében) Korábbi írásom Szent Mártonról: itt olvasható.
Egy élő adásban osztottam meg az ötleteimet, hogyan érdemes ezt a két napot a gyerekekhez közel vinni, velük együtt ünnepelni. Ha érdekel, csatlakozz a Facebook csoportomhoz, ahol visszanézheted az adást! CSATLAKOZOM! November 11. Márton napja Szent Márton 316-ban született Pannoniában, Savariaban, a mai Szombathelyen. Szent Márton püspökké választása elől elbújt egy libaólba, innen a szokás, hogy ezen a napon libacombot sütünk. Nálunk is ezen a napon, vagy a legközelebbi hétvégén libacomb a menü lilakáposztával. Ilyenkor dupla adagot készítek és az egyik felét lefagyasztom a karácsonyi menühöz. A gyerekekkel ilyenkor valami libás témában kézműveskedünk. Ehhez a naphoz kapcsolódnak időjárásjósló hiedelmek. Ilyenkor mi is megfigyelhetjük az időt a gyerekekkel és ellenőrizhetjük, igazak-e még a régi mondások a mai klímaváltozások ellenére is: "Ha Mártonkor a lúd jégen áll, karácsonykor a sárban botorkál. " Ha Márton napkor esik a hó, hosszú lesz a tél. Szent Márton történetéhez kapcsolódik, hogy megosztotta köpenyét egy koldussal.
Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, sok legenda szól róla, és sok népszokás fűződik nevéhez. Pogányként született, 15 évesen már a római hadseregben állt helyt. Jószívű vitézként sokat segített a szegényeknek és betegeknek. A legenda szerint egy fagyoskodó koldusnak adott köpenyéből, hogy ne fázzon. Aznap este Márton "meglátta" Jézust, aki elmondta, hogy ő jelent meg koldusnak álcázva. E látomás hatására Márton otthagyta a hadsereget, megkeresztelkedett, és attól kezdve Istent szolgálta. A sok jó cselekedetéért püspökké szerették volna szentelni, ám ő inkább elbújt a libák óljába, nehogy el kelljen vállalnia a felkérést. A ludak azonban hangos gágogásukkal elárultál hollétét. Ebből a történetből ered az egyik Márton-napi jelkép, a liba. Márton napja az óév utolsó ünnepének számított. Végetértek a mezőgazdasági munkálatok. A lisztet és a betakarított terményeket bezsákolták és eltették télire, az újbort pedig hordókba töltötték. Az emberek fonókba jártak, és a gyerekekkel együtt készülődtek az adventre.
Az ital a jövő évi vidámságot előlegezi meg. Kívánok én is minden kedves látogatómnak egészségben, vidámságban és szép fényekben gazdag, boldog új évet!