Aztán a gyertya végig ég, az öregek pedig elmennek, ki ki a maga útjára. Lassan az én gyertyám is végig ég, de még emlékezem. Emlékezem Agárdi Gáborra, minden elhunyt jó emberre, akit valaha szerettem. Emlékezem Kecskés Antalra is, akit csak úgy hívtam nagytata. Akit mindig is szerettem. A filmek iránti rajongásomat, és még sok mindent köszönhettem neki, aki nem volt olyan rossz ember, mint amilyennek egyesek mondják, csak tudni kellett bánni az öreggel, érezni kellett, hogy mit szeret, hogy mi az, ami boldoggá teszi. Ő nem érdemelte meg, hogy ilyen méltóságvesztve, ágyhoz kötözve haljon meg, és mégis. Szörnyű nézni, ahogy elhalványul, ahogy kialszik belőle az élet szikrája, és egyszer csak... vége. Soraimat lassan zárom, gondolatmenetem végéhez érek, kiteszem az utolsó pontot is, a füst felszáll, a gyertyák csonkig égnek. 2009. október 30. Kommentek Név: doki, írta: 2009. október 30. 10:07:49 Kösz szépen! Mindig örömmel olvasom a hozzászólásaidat, örülök, hogy jó véleménnyel vagy az írásról.
Ez a másik ok, ami miatt zavarban érzem magam. Egyrészről ritkán látható koncentrált színészi munka, másfelől bosszantó képminőségi hiányosságok. Televízióban azonban ez várhatóan nem fog gondot okozni. A filmet azonban a Magyar Filmszemlén mutatták be, ahol a hazai játék-, és dokumentumfilm kínálatot kell(ene) mustrálni. A tévéjáték (és a színdarab) egész egyszerűen más műfaj. Elnézést a hasonlatért, de a 100 méteres síkfutásban sem indítanak 100 méteres gyorsúszót, és viszont. Harmadrészt pedig egy kísérlet a film, tehát mint kísérleti film mégiscsak helye van a Szemlén. A kísérlet lényege pedig az, hogy oda tudunk-e még figyelni két szuperközeliben mutatott arcra, akik másfél órán keresztül beszélnek. Mesélnek magukról, életükről. Felcsattannak, vitára gerjednek és megnyugszanak. Úgy sejtem, akik még egyaránt járnak színházba, moziba és a tévében látottakból az is fontos, miről és mit beszél, nemcsak az, hogyan néz ki, azok e feladatot venni fogják.
Szerelem, barátság, társaság, magány. Vagy ezek tetszőleges sorrendben. Két férfi és egy nő története. Meg egy titok, aminek megfejtése elmaradt. Márai Sándor világsikerű regénye a késői leszámolás drámája. Mi történt akkor, azon a negyven évvel ezelőtti napon? Miféle halálos bűn követel most tisztázást? A kérdések, szenvedélyek mögött egy fiatal... bővebben Utolsó ismert ár: A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről. Igénylés leadása 5% 3 400 Ft 3 230 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 323 pont 3 990 Ft 3 790 Ft Törzsvásárlóként: 379 pont 2 990 Ft 2 840 Ft Törzsvásárlóként: 284 pont 1 499 Ft 1 424 Ft Törzsvásárlóként: 142 pont 2+1 3 499 Ft 3 324 Ft Törzsvásárlóként: 332 pont Események H K Sz Cs P V 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 31 1
A gyertyák csonkig égnek premierje 2010. október 1-jén volt a Horváth Árpád Stúdiószínházban. Száz előadást utoljára, a Pinczés István rendezte Légy jó mindhalálig musical élt meg, de prózai darabot ilyen nagy fellépésszámban, még nem játszottak a debreceni színházban. A május 29-i – immár 100. előadást követően -, Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója és Gemza Péter művészeti vezető köszönti az előadás létrehozóit. A darab három szereplője: Csikos Sándor, Miske László és Garay Nagy Tamás mellett az ünnepség vendége lesz Dömölky János rendező, Tolmár Kata dramaturg és Nánási Andrea súgó. A gyertyák csonkig égnek – szereposztás: TÁBORNOK: Miske László KONRÁD: Csikos Sándor INAS: Garay Nagy Tamás Dramaturg: Tolmár Kata Díszlet- és jelmeztervező: Dömölky János Súgó: Nánási Andrea/ Sóvágó Csaba Ügyelő: Kató Anikó Rendezőasszisztens: Sóvágó Csaba Rendező: Dömölky János